Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy milyen témában kívánnak a felek egymással szerződést kötni. Ha ez eldöntött, akkor lehet megnézni, hogy milyen jogi lehetőségeik vannak az adott témában. Ha a jogi lehetőségeiket ismerik, akkor vannak abban a helyzetben, hogy az egyes rész-kérdésekben döntést tudjanak hozni. Ha az egyes rész-kérdésekben is sikerült azonos álláspontra, közös nevezőre jutni, akkor ezt lehet megfelelő okiratba foglalni.
A Felek szabadon dönthetik el a jogszabályi keretek között, hogy milyen tartalommal szerződnek egymással. Ezt a tartalmat -- mint azt a szerződés előkészítése cím alatt említettem -- egymással egyeztetniük kell. Az egyeztetés során nyilván mindkét fél igyekszik a saját érdekét érvényre juttatni, de szerződés ebből akkor lesz, ha mindketten képesek, akarnak és tudnak is kompromisszumokat kötni. Meg kell vizsgálniuk, hogy mi az, ami annyira fontos a számukra, hogy abból nem tudnak engedni, és mi az, ami kevésbé fontos, azaz tudnak belőle engedni és konkrétan mit, mennyit tudnak engedni. Ez az egyeztetés tehát egy folyamat, amelynek idő igénye csak a Felek együttműködésén, kompromisszum készségén múlik. Ha minden zökkenőmentes, akkor ez napokban is mérhető, ha nehezen jutnak közös nevezőre, akkor hónapokban mérhető. Lássuk mit jelent a közös nevező.
Amikor a fenti folyamat végén a Felek sikeresen közös nevezőre jutottak minden kérdésben, megszületett minden kérdésben a közös akaratuk, ezt hívjuk szerződésnek. A szerződés lényege, hogy annak teljesítése számon kérhető. A szerződés szóban is megköthető, azonban vannak szerződések, amelyekre a jogszabály kötelező írásbeliséget rendel el. Például az ingatlan ügyletekre.
Fontos, hogy az adott szó betartásra kerüljön, azaz a szóbeli szerződést is be kell tartani, teljesíteni kell. Egy nagyon egyszerű példával élve, ha az egyik tanuló a másiknak megígéri, hogy másnapra beviszi tanulótársa részére egy írását és azt kölcsönadja, megbeszélik, hogy mikor kell ezt az írást visszaadni, a részletekben egyetértenek, akkor ez is szerződés, amit be kell tartani.
A szóbeli szerződések az ember emlékezet megtartó képessége miatt célszerű, ha rövidek és egyszerűek, rövid távra szólnak.
Az írásbeli szerződések előnye, hogy a leírt szerződést az emlékezet halványodása esetén is elő lehet venni, tehát nem állhat elő olyan helyzet, hogy az egyik fél így, míg a másik fél úgy emlékszik. Írásbeli szerződések alkalmasak ezért a hosszabb, részletesebb rendelkezések rögzítésére, több előrelátható vagy lehetséges helyzet rendezésére. Ha a szerződésben vázolt helyzet előáll, akkor már csak a szerződést kell fellapozni, hogy mi is a teendő, tehát ez egyfajta kiszámíthatóságot, biztonságot ad.
Minden per indítása előtt meg kell nézni, hogy egyáltalán van-e lehetőség bírósághoz fordulni, mennyi idő áll rendelkezésre, mit is vár a bíróságtól, mibe fog mindez kerülni időben, energiában és pénzben. A pert indítani kívánó fél maga kívánja saját feje után megtanulni, hogy mit is jelent egy per és ezzel kockáztatja a saját ügyének kimenetelét vagy inkább egy szakértőt (ügyvédet) bíz meg a teljes peres képviselettel.
Ha minden, a per megindításához szükséges kérdés tisztázott és minden ami a per megindításához kell a rendelkezésre áll, akkor lehet a keresetlevél írásába belefogni. Számolni kell azzal, hogy ez --én igényes és alapos munkával számolok-- még egy szakértő számára is minimum 6 munkaórát jelent. A kereset tartalmától függően akár két munkanapot is igénybe vehet. Az időigény érthetősége érdekében utalok arra, hogy a jogi képviselő nélkül eljárni kívánó fél számára jelenleg 26 oldalas keresetlevél nyomtatvány áll rendelkezésre, amit végig kell olvasson és értelemszerűen kell kitöltsön.
Ha sikerült a keresetlevelet véglegesíteni és az minden tekintetben beadásra kész, akkor lehet a bíróságra benyújtani.
Ha a keresetlevél a fenti folyamatot követően benyújtásra került a bíróságra, azaz a bírósághoz beért az irat, akkor innen számítódik az eljárás időtartama. Hangsúlyozom, az eljárás ideje indul, holott már az előkészület is mennyi időt vett igénybe. ( Összehasonlításképpen jelzem, hogy ez az előkészítési idő fordítódhatott volna arra, hogy a felek egymással kommunikáljanak és egyeztessenek. )
A bíróság a beérkezett iratot érkezteti, azaz ügyszámot kap az irat, az eljárás. Ezt követően kerül a ténylegesen eljáró bíró --aki majd a pert vezeti és ítéletet hoz-- kijelölésre. Ha megvan az eljáró bírói tanács kijelölése, indulhat a beérkezett irat vizsgálata. Tegyük fel, hogy rendben van és alkalmas a másik félnek való kiküldésre.
Ha a bíróság a másik félnek kiküldte a keresetlevelet, akkor erre a másik fél válaszolhat. Most nem megyek bele az egyes lehetséges változatokba, ezért az idővonalat és annak célját szem előtt tartva úgy tekintem, hogy a másik fél átveszi a keresetlevelet és válaszol is rá.
Ha a másik fél válaszolt a keresetlevélre, a bíróság meghallgat(hat)ja a feleket személyesen is. A Bíróságnak először a perfelvételi szakaszról kell döntenie, majd annak lezártát követően indul a per érdemi része. Ez is külön időt vesz igénybe. Ha az érdemi rész is véget ér, azaz megérett a helyzet a bíróság érdemi döntésének meghozatalára, akkor a bíróság ítéletet hoz.
Sajnos, az elsőfokú eljárásban meghozott ítélet nem tud egyszerre mindkét félnek kedvezni, ezért mindig számolni kell azzal, hogy az elégedetlen fél fellebbezni fog. Tehát, még az elsőfokú ítélet sem jelenti feltétlenül az ügy befejezését. Hát, lehet számolgatni, hogy mindez mit jelent időben, energiában és pénzben, és lehet összehasonlítani azzal, hogy ha a felek peren kívül megegyeztek volna, akkor mennyivel gyorsabban rendeződött volna a helyzetük, ráadásul a saját akaratuk és kompromisszumaik mentén.
Meg kell jegyeznem, hogy van olyan per, ahol a bíróság döntése nélkülözhetetlen, ilyen például a házasság felbontása. (A házasság megszűnik bírósági felbontással.)
Easy Website Builder